Hol is kezdjem… Az előző bejegyzésemben már említettem, hogy Dórival tavaly elterveztük, ezen a nyáron megpróbálunk kihívásokkal teli horgásztúrákat tervezni és igazi vad halakat horogra csalni…
Nem is lehetne jobb választás az Élő-Köröst megpróbálni. Közel van, és ha valami vad- és nehéz terep, akkor ez az lesz… Már korábban, amikor -elkezdtem tervezgetni az idei horgászatokat- megemlítettem másoknak a vadvízi pontyozást a Körösön, többen csak elmosolyogták magukat. A horgászboltokban, ahol érdeklődtem is inkább mást ajánlottak. Ezek hallatán méginkább felülkerekedett bennem a bizonyítási vágy, hogy márpedig én akkor is pontyot szeretnék fogni, nagyobbat mint az átlag… Elkezdtem felfedezni a helyeket már télen. Volt néhány beállás, de igyekeztem olyat keresni, ami nehezen megközelíthető mások által, mert egy komolyabb előetetést terveztem a horgászat előtt. Ez vadvíz, itt nem nagyon látnak bojlit a halak, meg kell szokniuk stb… Persze dolgozott bennem, hogy mindenki csak csóválta a fejét, amikor a terveimről beszéltem. Meg kell, hogy említsem, hogy az egyik helyi horgászboltban Molnár Zsolt elképesztően segítőkészen elmesélt mindent, amire kíváncsi voltam ezzel a vízzel kapcsolatban. Melyik helyen szoktak horgászni, melyiken nem stb. Így esett a választásom egy nehezen megközelíthető partszakaszra. Elkezdtem etetni 10 napon át bojlival és szemessel. Aztán elérkezett az idő az első két éjszakás kiköltözésre. Kocsiba bepakolás, kocsiról le a csónakba, majd 2-3 fordulóval átcuccolás a horgászhelyre. 2-3 órás menetelés.
Botok felcsalizva.
Első éjszaka csend… Első egész nap csend… Következő éjjel csend… Következő hajnal csip csip csippppp…
Egy bedőlt fa előtt volt a szerelékem, ezért nem nagyon engedtem sokat a zsinórnak. Próbáltam tartani a halat, el is indult felém. Úgy éreztem, hogy nem nagy hal, de ami a legfontosabb, hogy hal… Félúton viszont elindult… Sok mindent nem tudtam tenni, csak reménykedtem, hogy nem egy akadóba megy. Elemi erővel csavarta a botot, és itt már tudtam, hogy nem picike “átlagos” hallal találkozom. Kb. 10 másodpercig nem is tudtam mit kezdeni, de utána elfáradt és szépen kisebb kirohanásokkal megérkezett hozzám… Merítésnél éreztem és láttam, hogy egy nagyon szép hosszú pikkelyes. Reggelig kíméletesen zsákba helyeztem, hogy ne legyen semmi probléma a következő 2-3 órában, amíg fel nem kel a nap. Mérlegelésnél kiderült, hogy egy valamivel több, mint 10kg-os pontyot sikerült fogni…
Óriási volt az öröm. Alig akartam elhinni, hogy sikerült. Őszintén szólva legbelül nem gondoltam volna, hogy lesz egyáltalán kapásom az első próbálkozásom alkalmával.
Ezt a halat nem bojlival, hanem kukoricával sikerült fogni.
Bojlival egyenlőre nem sikerült kapást kicsikarni, ami érthető. Ezek vad halak, így az esetek nagy százalékában nem is voltak parton. Nem is nagyon láttak bojlit. Továbbra is hiszek benne, hogy akad még néhány szebb példány is ezen a csodálatos helyen, ahol tényleg azt éreztem, hogy a vadonban vagyok, mert éjszaka a sátor mellett őzek kiabáltak és járkáltak. Embert nem láttam, nem hallottam… Igazi vadregényes horgászat volt, egy gyönyörű hallal. Nekünk ez jelenti a horgászatot…
Készítettünk egy kis videót, amelyet alább meg is tekinthettek. Remélem elnyeri a tetszéseteket, illetve pár fotót is láthattok…
KisFilm: