Már-már kezdtem elveszíteni a hitem, hogy a holtág ezen részén talán nem is járnak a nagyobb testű halak. Ám végül megérkezett a megváltás…
Nemrég ejtettem pár szót az új horgászhelyemről, és ennek körülményeiről. Ide kattintva el tudjátok olvasni.
Lassan két hete folyamatosan fogtam a kisebb testű pontyokat, de a nagyok megfogása egyre lehetetlenebb feladatnak bizonyult.
Az elmúlt 4-5 napban elkezdtem egy újabb helyet etetni, amely távolabb esik attól, ahol a sok apróbb pontyot fogtam. Ugye nincs nagy területem horgászni, ezért a lehető legmesszebb eső rész kb. 50 méterrel odébb volt.
Ide az elmúlt napokban csak etettem és nem is horgásztam rajta. Bízva benne, hogy ha nyugodtan hagyom táplálkozni a halakat, akkor talán vissza fognak járni.
Az elmúlt 2 nap már horgászni sem horgásztam, csak etettem a kiszemelt új helyet. A harmadik horgászat nélküli este Dóri megkérdezte, hogy ma sem teszem be a botokat?!
Mondam, hogy nem, mert fáradt vagyok, csalódott és nincs kedvem ma este is alvás nélkül rohangálni a kis pontyok miatt… Mire Ő megcsóválta a fejét 🙂
Éreztette velem, hogy így nem lesz eredmény 🙂 Ezután úgy döntöttem, hogy elkezdem horgászni az etetést, de csak egyetlen egy bottal. Este 11 óra környékén, amikor már csendes a víz, helyére is került a szerelék.
Hajnali 1 óra környékén megindult a bot, és mivel csak pár méterre volt a stégtől az etetett hely, ezért igen nagy erővel indult meg a hal… Olyan gyorsan vitte le a dobról a damilt, hogy hiába volt a fék jól beállítva, így is éppen úgy tudtam elkapni a végét.
Egy nagyon szép 8 kilós, hosszú, nyurga pontyot sikerült fogni. Ezen felbuzdulva azonnal ment is vissza a végszerelék. Gondoltam addig ütöm a vasat, amíg meleg.
Hajnal fél 4 környékén jött is az ébresztő. Komolyabb küzdelem után sikerült egy valamivel több, mint 12 kg-os hosszú pikkelyest fogni. Nem akartam elhinni, mert már tényleg nagyon nehezen bíztam a sikerben.
Legszívesebben felbontottam volna a stéget örömömben 🙂
Hogy szerintem mi volt a siker kulcsa?
Az etetés, az előke és persze Dóri fejcsóválása 🙂
Biztos vagyok benne, hogy bojlival lehet igazán nagytestű halakat fogni. (Persze a víz lehetőségeihez mérten.)
Úgy gondolom annak köszönhetem, hogy nagyobb hal érkezett az etetésre, hogy óriás méretű tigrismogyoróval és egy olyan bojlival etettem, amely jobban ellenáll a törpeharcsák támadásának (Natural Nut). A tigrismogyoró és a mogyorós bojli ízvilága tökéletesen harmonizál egymással.
Az előkém most egy D-Rig volt, egy nagyon merev fluorocarbon zsinóron. Én a törpés vízen mindig is nagyon preferáltam a Combi-Rig előkéket, mert a csali előtt levő 2-3 centiméter lágyabb mozgása miatt jobban elhitettem magammal, hogy a csali természetesebb mozgása miatt jobban átverhetőek a nagyobb pontyok. Azonban most annyira erős a törpe aktivitás, hogy még a Combi-Rig előkéket is összegubancolták. Ezért döntöttem a teljesen merev előke mellett.
A csali 2 szem XXL tigrismogyoró, mivel mindenképp ki kell bírnia a csalinak 6-8 órát, ha esetleg erre jön egy darabosabb hal. Valamint nem akartam a vizet zavarni 2-3 óránként a bojli frissítésével.
Az éjszaka már csak bojlival etettem, mert azt 2-3 óránként a halak megzavarása nélkül be lehet juttatni az etetésre.
Szóval egy jó horgásztársnak, és egy új taktikának köszönhetem ezeket a szép halakat…
