Lassan vége a szabadidőnek és közelednek a dolgos hétköznapok, viszont van itt pár dolog, ami emlékezetes ebből a két hónapos időszakból, amit többnyire horgászattal töltöttem…
Amikor elkezdődött a nyár, ami az én horgászszezonomat is jelenti, kitűztem pár célt magam elé, hogy mit szeretnék kipróbálni és meghorgászni ebben a 6-8 hétben, ami rendelkezésemre áll. Most a végé felé közeledve azt kell mondjam, hogy részben sikerült is. Elkezdtem a horgászatot a Nagyfoki-holtágon, amiről ide kattintva el is olvashatjátok a történteket.
Sok-sok kisebb pontyot fogtam, de tudtam, hogy akadnak itt nagyobb halak, akikkel jó lenne találkozni, és sikerült is. Klikk! De még mindig hittem benne, hogy talán sikerül ezeknél ritkább, nagyobb halakat is becsapni.
Ezután az Élő-Körös következett… Itt van egy kis hiányérzetem, mert nem tudtam annyi időt ott tölteni, amennyit szerettem volna, viszont így is találkoztam egy szép hallal, amiről készítettünk is egy kisfilmet Dórival
A harmadik állomás egy bányató volt, ahol 5 napot töltöttem barátaimmal, de olyan szél tombolt, hogy az első 3 nap nem tudtam vízre menni a csónakkal. Átköltöztem egy másik közeli kisebb tóra, mivel sajnáltam az időt, hogy nem tudok horgászni. Szomorú voltam, mert az igazi kihívást a közel 200 hektáros tó jelentette számomra, de sajnos lehetetlen volt meghorgászni. Nem baj, gondoltam a kisebb tavon jól fogok szórakozni… 2 nap kapástalanság után azért már nem szórakozásnak éltem meg 🙂 Akkor átalakult bennem a bizonyítási vágy, hogy legalább egy kapásig el kellene jutnom. Az utolsó naplementében durrant el végre az egyik botom és jó 20 perces buli után sikerült egy 17 kg-os amurral fotózkodni. Dupla rekord, mert eddigi legnagyobb amurom is szintén 17 kg-os volt, ezért nem lehetett okom a panaszra…
Mivel az elmúlt időszakban napokat, heteket vártam kapásra és nem sok hallal találkoztam, megbeszéltük Dórival, hogy elmegyünk egy olyan helyre, ahol nem a határok feszegetése és a kihívások keresése volt a fő cél, hanem a kikapcsolódás és a szép környezet. Elmentünk 4 napra a Kastélypark-tóra.
Nagyon szép halakat fogtunk mesés környezetben és magányban. Rengeteg előkét kipróbálhattam, tesztelhettem és mivel mindig olyan horgászhelyeket szemelek ki, ahol többnyire a kapás is csodaszámba megy, ezért a cserkelő horgászatot még sosem próbáltuk, és itt volt erre is lehetőség… Erről is láthattok egy kisfilmet. 😉
Végül visszatértünk “hazai vízekre”, a törpeharcsáktól nyüzsgő Körös holtágra…
Hittem, bíztam benne, hogy kell lennie itt nagy pontynak. Ez egy elég öreg víz, így feltételezhető, hogy 15 kilónal nagyobb ponty is lakhat benne. Nem sok, talán csupán pár darab, de kell lennie valahol.
Ez az a pont, ami tényleg nekem megint megkoronázta ezt az egész “szezont”. Sikerült megfogom 8 év után ezen a vízen a legnagyobb pontyomat. Valamivel több, mint 18 kg-os csodálatos vad pontyot. Hajnali 4 órakor úgy, hogy előtte 2 hétig egy árva kapásig nem jutottam el ebben a gyilkos melegben.Nem akartam elhinni, amikor éjszaka megláttam a merítőben a hátát a fejlámpám fényével. Nagyon örültem és szerencsésnek éreztem magam, hogy ezzel ér véget ez az időszak. Egy picit úgy érzem, hogy a szerencse mindig az mellé áll, aki a legtöbbet teszi érte. Mi sokat tettünk, és végre meg is jött az eredménye…