Az elmúlt 2 hét igen izgalmas fogásokkal töltötte meg a fotóalbumom… 🙂
Sikerült eljutni a Szücsi Völgy tóra, ahova már tavaly decemberben lefoglaltuk az egy hetes horgásztúránkat.
Vártam már nagyon, mert elég sokat beszélnek a pontyhorgászok erről a vízről. Az én véleményem, hogy nem nehéz terep. Izgatott voltam, mert ez volt életem első bányavízi horgászata. Nem vagyok egy nagyhal hajhász, nem mondom hogy csak a 15 kiló feletti halaknál veszem elő a fényképezőgépem… Mindig az adott vízhez mérten keresem a kihívást. Itt vannak szép nagy halak, és az eddigi legnagyobb pontyom 17 kg feletti volt… Persze, hogy az egyik célom a kellemes kikapcsolódás mellett az volt, hogy szeretném ezt a számot valamivel növelni, hamár egy olyan helyen fogok horgászni, ahol erre van lehetőségem.
Azt tudtam, hogy van benne nagy hal. A meder 1-2 nap után teljesen átlátható volt számomra. Ami nagy fejtörést okozott, hogy azért nem egyszer voltak a horgon a célhalaim és vajon mivel tudnám őket becsapni, hogy vegyék fel a mi csalijainkat… Egy hidegfront volt amikor megérkeztünk a tóra, és a következő napokban folyamatos felmelegedést írt az időjárás. Dórival 4 bottal horgásztunk, és úgy döntöttem, hogy a partmenti rész és a benti mélyebb helyeket 2-2 bottal horgásszuk meg. Partszélen rengeteg volt a kisebb ponty, ezért mondhatni, hogy 3-6 kg közt akkor fogtunk halat amikor csak szerettünk volna. Ezt kellett megoldani… Megtalálni azt a helyet, amerre az öregebb barátok járkálnak, és mégsem annyira mélyül a meder. A hőhatárt, ami ebben az időben 8m környékén mozgott ne lépjem át nagyon. 24 óra után úgy éreztem a partmenti botok jó helyre lettek elhelyezve. A benti botok csöndben voltak a túra utolsó hajnaláig…
De térjünk vissza a második 24 órára, amikor a partmenti botok begőzöltek, és kb. 4 óra leforgása alatt megérkezett életünk legnagyobb, és egyik legszebb sötét kerek tükröse a maga 23 kilós tömegével. Merítésnél éreztük, hogy valószínű PB halacska lesz, de amikor kiemeltem, és a bölcsőbe tettük, akkor tudtuk, hogy Ő igen masszív “nyulacska” 🙂 Életemben nem láttam ekkora halat, és ilyen szép színeket…
Mérlegelés után picivel jött is a következő két 15 kg feletti szép tükrös. Olyan közel érkeztek, hogy készíthettünk egy közös fotót Dórival a szép fogásainkkal. Nagyon örültünk nekik.
Gondoltuk ha 48 óra alatt ez így megy, akkor kemény hetünk lesz, de azt kell hogy mondjam 2-3 db 10 kg körüli fogáson kívül nem érkeztek nagytestű halak. Őket meg nem akartam piszkálni, ezért merítés után a csonakból vissza is engedtük. Az ezt követő napokban is voltak azért akciók. Számomra elképesztő és élvezetes kapásokkal jöttek a kisebb testű pontyok is, és a fárasztásuk rendkívüli volt. Nem használunk erős botokat ezért amikor magunk alatt 3 méterrel már láttuk a halat és húzott lefelé a mélybe, valami fantasztikus élmény volt.
Videó:
Szóval így utólag nagyon tetszett az egy hetes horgászat. Volt rekord, volt tapasztalat, volt sok élmény! Király volt 🙂
De itt még nincs vége…
Miután hazajöttünk már aznap gondoltam, hogy hazai pályán is horgászom, de túl fáradt voltam ezért elnapoltam a dolgot. Viszont másnap már nem lehetett csipogó nélkül aludni, ezért előpakoltam. 37 fokos melegben sok pontyot, egy 2 méteres holtágban nem nagyon fogtam még…
Na de Amurt… Gondoltam amurozni kellene, mert a vadszilva bokor szemben elkezdett potyogni, úgyhogy nem volt kérdés mivel telnek a meleg éjszakák. Két szerelékkel neki is estem a vadszilva alatti területnek. Az elkövetkezendő két éjszaka egy-egy 10 kg körüli amurral találkoztam is, de nem akartam reggelig eltenni őket, mert ebben a meleg vízben nem éreztem biztonságosnak. Viszont a harmadik amur reggel 8-kor érkezett és igen ki volt gyúrva 🙂 Csak mérlegelésnél jöttem rá, hogy ez újra rekord… 🙂 Megérkezett eddigi legnagyobb Amurom is 17 kilóval 🙂 Ráadásul reggel, ezért jöttek is a jó képek róla…
Nem mindennapi időszak van mögöttünk, ezért gondoltam ezt le is kell írjam.. 🙂